Így ötven-hatvan között a világ már kevésbé érdekel, de a
viszonyom a világhoz az egyre jobban! Miközben a még hátralévő feladatokat már
nem nagyon lehet halogatni, foglalkoztat a kérdés, hogyan éljek? Javítgatva,
foltozgatva, nagyon gyorsan sietve, mindent habzsolva, teletömve az életet,
vagy egészen lassan, minden fölöslegest, mellékest elhagyva nagy nyugalomban. A
válaszhoz az ember többnyire egyedül marad…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése