I'm tough, I'm ambitious...

“I'm tough, I'm ambitious, and I know exactly what I want. If that makes me a bitch, okay.”

Madonna

Boldogság...

Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető

értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy

gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé

semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő,

s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök

derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint

vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és

ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek,

utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával

és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem

elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S

erről megfeledkeztek. (Márai Sándor)

Platónt olvasva…

Platónt olvasva érdekes… ahogyan Platón bemutatja a két féltékeny öreg írástudót, Szókratészt és Prótagoraszt. Amint szaglásszák egymást, gyanakodva és irigyen amint szerénykedve pöffeszkednek, s az igazság keresésének ürügye alatt Szókratész ország-világ előtt iparkodik bebizonyítani, hogy az Athénbe érkezett új író, Prótagorasz, a szofista, nem olyan jó író. És persze nem olyan bölcs, mint ő, a szerény-szegény Szókratész, aki nem ír semmit, s egyáltalán nem bölcs, s ha egy icipicit talán mégis bölcs, csak azért az, mert tudja, hogy nem tud semmit. Elragadó ez a naiv-okos féltékenység, a szakmai hiúság örök sértődöttsége, és valóban, Szókratész és Prótagorasz nem férnek meg egyszerre, egy időben, Athénben, sem a világon. Mély alázattal és hajbókolással csepüli ronggyá Szókratész a jövevény vetélytárs hírnevét, pontosan úgy, mint ma egy irodalmi blogban, vagy alkalmi folyóiratban csepülik a kortársak egymás nevét és becsületét. A világ talán változik, talán az irodalom is változik, de az írással, az irodalommal foglalkozók szinte semmit sem változnak...