Lelki társ

Lelki társ: Van az a különös kötés, ami nem a testben születik, hanem valahol a mondatok között. Egy nő és egy férfi – de nem szerelmesek. Talán soha nem is voltak azok. Mégis olyan pontosan értik egymást, hogy a csendjeik is beszélnek. Egyetlen pillantás elég, és tudják, mit érez a másik – nem vágyból, hanem figyelemből. ~ Szingy (Németh György)

Elszalasztott szerelmek

Elszalasztott szerelmek – A férfi mindig azt hitte, még van idő. A nő pedig nem akarta sürgetni. Két óvatos szív, akik nem akarták megbántani egymást – csak épp túl sokáig kerülgették azt, amit meg kellett volna élniük. Végül már nem volt közös pillanat, amit elrontani lehetett volna. Csak egy-egy jókívánság egy születésnapi üzenetben, évről évre halkabban. ~ Fotós gyógyszerész

Fénykép, amin nincs semmi

Egy darab járda.
Két repedés.
Egy falevél, még zöld, de már száraz.
Aki nézi, azt kérdezi: mi ebben a különös?
Aki fényképezi, azt mondja: minden. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)

Egy ablak

Egy ablak, félig nyitva.
A függöny kicsit mozdul – a levegő épp csak benéz.
Odabent valaki él.
Nem látom, csak sejtem. Talán kávéillat van, talán valaki most hallgat zenét, talán épp az ablakhoz lép, de még nem látszik.
Ez a kép nem a látványról szól, hanem a lehetőségről.
Ami történhetne.
És ami néha fontosabb, mint ami történik. ~ Fotós gyógyszerész (Elképzelt fényképek)

Városi szivárvány – Gondolatok a június 28-i Budapest Pride-ról

A nap fénye ma másként törik meg a köveken. Nem csak a megszokott árnyékokat festi, hanem színes mozaikokat, amelyek összefolynak a város levegőjében. A Budapest Pride nem csupán menet, hanem egy gesztus, egy lélegzetvételnyi szabadság a mindennapok betonja között. A tömeg nem csak emberekből áll, hanem történetekből, hangokból, apró mosolyokból és bátor tekintetekből. Ott vannak az elszántak, akik minden évben visszatérnek, és azok is, akik most először mertek kilépni a néma szobájukból. Együtt szövik a remény és az elfogadás szivárványát. Nem kell fényképezőgép ahhoz, hogy megőrizzük ezt a pillanatot. A legszebb kép az, amit a szívünkben hordunk, amit szóval, cselekedettel tudunk megtartani. A színek, a dalok, az összeboruló kezek, mind jelképek, amelyeket a kamera csak megpróbálna megragadni, de csak az emberi lélek tud igazán átélni. A Pride nem csak egy nap a naptárban, hanem egy lépés az út felé, ahol mindenki önmaga lehet. És talán ez a legnagyobb művészet: megélni a szabadságot, vállalni a színeinket a világ előtt, még akkor is, ha a fény néha vakító, néha pedig elbújik a felhők mögé. ~ Egy fotós gyógyszerész feljegyzései {Előhívott mondatok (Fotó helyett szavak)}