Végül is, nem a művészet a cél. Az élet a cél. Az élet. ~ Németh György, Egy gyógyszerész feljegyzései
2014. május 29., csütörtök
A kötelező latin nyelvoktatásról
Az Eduline szerint bevezetnék a kötelező latin nyelvoktatást
a nyolcosztályos gimnáziumokban. Ez nagyon dicséretes! A latin nyelv és a latin
kultúra gyakorlatilag egész Európát és benne Magyarországot sok évszázada
alakítja, ismerete egyszerűen megkerülhetetlen. A műveltséget hordozó ereje
hatalmas, emellett segíti a gondolkodásunkat. A latin nyelvoktatás bevezetése,
ha nem is lesz azonnali gyógyír a műveltségünk javítására, de idővel megint
jobb lesz a hallásunk és az értelmünk, és nem csak a művészetekre. Talán még
illedelmesebbek, kulturáltabbak is leszünk, és még a mulyaságból is
kiléphetünk. A latin nyelvoktatás bevezetése lehet, hogy ellenállásba ütközik,
mert az indulatok néha átbillentik az oktatást az egyoldalúságra, a „csak”
szakemberképzésre. De az emberi, és a szellemi kérdések tisztánlátásához kell a
latin nyelv, és a latin kultúra, ezért oktatásukra szükség van...
2014. május 25., vasárnap
A per
Franz Kafka szerint minden ember körül tart a per, melynek
igazi tartalmát nagyon nehéz elmondani: a vádirat homályos,
időnként kihallgatják az embert, meg kell jelenni
bizonyos hivatalos helyeken, ahol "fölveszik az
adatokat",
aztán hazaküldik a vádlottat, jóindulatú figyelmeztetéssel,
hogy most egyelőre elmehet még, s kiadják a kívánt iratot,
de a jövőre nem ígérhetnek semmit, és jó lesz vigyázni;
aztán
tanúk vonulnak fel és vallanak, szóval és írásban, férfi és
női tanúk, sőt a családtagok is; a per egyre bonyolultabb,
néha éveken át nem hallani semmit, a hatóságoknál porosodnak
az akták; aztán egy napon váratlanul elővezetnek és
ítéletet hirdetnek, néha szavak nélkül; s akkor lerogysz,
elájulsz
vagy meghalsz... Ez a per. Időbe telik, amíg megérti
az ember. De egy napon megérti. S akkor már vége is a
pernek. (Márai Sándor)
2014. május 3., szombat
Mégis, mikor voltam hát boldog?
Elképzelem, hogy egy napon felelni kell. A szigorú bíró ezt mondja majd:
“Ne hazudj. Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt, csalódás,
reménytelenség. Voltál boldog is. Ha nem is többször, egy pillanatra.
Nevezd meg ezt a pillanatot.”
Mit felelek majd? Lehajtom fejem, fülem vakarom. Nagy zavarban pillantok magam elé. Ezt felelem: “Igen, voltam boldog is. Egészen biztosan voltam boldog is. Még emlékszem is a boldogságra, itt van szájamban az íze, orromban az illata, idegeimben a feszültsége. Mikor is volt? A gyermekkorban?… Nem, a gyermekkor nem volt jó, sokat bántottak. Az ifjúkor, a férfikor?… A komor emlékek erősebbek, mindent eltakarnak. Mégis, mikor voltam hát boldog?… Most már tudom: a pillanatban, mely oly közömbös volt, hogy nem is emlékezem reá. (Márai Sándor)
Mit felelek majd? Lehajtom fejem, fülem vakarom. Nagy zavarban pillantok magam elé. Ezt felelem: “Igen, voltam boldog is. Egészen biztosan voltam boldog is. Még emlékszem is a boldogságra, itt van szájamban az íze, orromban az illata, idegeimben a feszültsége. Mikor is volt? A gyermekkorban?… Nem, a gyermekkor nem volt jó, sokat bántottak. Az ifjúkor, a férfikor?… A komor emlékek erősebbek, mindent eltakarnak. Mégis, mikor voltam hát boldog?… Most már tudom: a pillanatban, mely oly közömbös volt, hogy nem is emlékezem reá. (Márai Sándor)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)