Elképzelem, hogy egy napon felelni kell. A szigorú bíró ezt mondja majd:
“Ne hazudj. Nem igaz, hogy minden csak keserűség volt, csalódás,
reménytelenség. Voltál boldog is. Ha nem is többször, egy pillanatra.
Nevezd meg ezt a pillanatot.”
Mit felelek majd? Lehajtom fejem, fülem vakarom. Nagy zavarban pillantok
magam elé. Ezt felelem: “Igen, voltam boldog is. Egészen biztosan
voltam boldog is. Még emlékszem is a boldogságra, itt van szájamban az
íze, orromban az illata, idegeimben a feszültsége. Mikor is volt? A
gyermekkorban?… Nem, a gyermekkor nem volt jó, sokat bántottak. Az
ifjúkor, a férfikor?… A komor emlékek erősebbek, mindent eltakarnak.
Mégis, mikor voltam hát boldog?… Most már tudom: a pillanatban, mely oly
közömbös volt, hogy nem is emlékezem reá. (Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése