Itt hűvös ősz van...

„Itt hűvös ősz van. Lehullott már
Az első, hideg őszi dér,
Lemondani tanít a hulló,
Búcsúzó, sárgult falevél...”

Ady Endre

CASPAR DAVID FRIEDRICH (1774-1840): THE TREE OF CROWS, c.1822.

(www.facebook.com/nemethgyblog/photos)

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: HALOTTI BESZÉD (részlet)

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.
Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló...

(www.facebook.com/nemethgy1/photos)

JÓZSEF ATTILA (SZŐKE HAJAM...)

Szőke hajam már kibontom a szélnek
De arcomat mosolyba takarom
A hiába várt csókok igazát
Elbocsátja az asszony-hatalom.

Rózsákból rakni mindig-égő máglyát
Jól csókos tűzimádó tudna csak
Hát elbocsátlak csókos csóktalan,
Már lángot hívőbb kezek gyujtsanak.

Megosztozunk most iker életünkön
Tiéd a vágy, enyém a szerelem
S kihullsz belőlem, mint az üstökös,
De emlékcsillag száz marad velem.

József Attila (1905. április 11. - 1937. december 3.) magyar költő, a huszadik századi magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja

(www.facebook.com/nemethgyblog/photos)