tehát lelked és a lelkedben elrejtett isteni tartalom
megismerése felé vezet. Nem
könnyű ez. Gondold csak meg, milyen sokfajta csábítás
hívogat útközben, hogy megpihenj,
félbeszakítsd utadat, mással törődjél! Szép nő áll az út
mentén és bájos mosollyal
int feléd. Tested és érzékeid felelnek e hívásra, szeretnél
elvegyülni e szép
testtel és átadni magad a kéj édes bódulatának. De tudnod
kell, hogy a hiú és kéjes
pillanatokat a teljes kietlenség és tanácstalanság követi.
Mert lelked mást akar, s mikor
tested megéteted egy másik test fülledt fűszerével, a lélek
éhes és szomjas marad.
Pénz, érdemrendek, címek, rangok akadnak utadba: de mit
kezdesz mindezzel, ha a
figyelem, fáradtság, idő, mely a világi elismerés ára,
elvonja lelked legjobb erőit az
isteni megismerésétől? Cimborák kurjongatnak az út mentén, s
hívnak magukkal,
kaján vállalkozásra biztatnak: mit nyerhetsz minden üzleten
és szórakozáson, ha a
játékasztal vagy a kocsmaasztal mellett vesztegelsz, s
közben lelked kínzó sürgetéssel
kérdi: „Miért lopod itt az időt? Mindez gyermekes és aljas.
Tovább kell menned,
hiszen dolgod van.” Körülbelül így szól hozzád az élet,
minden nap, minden pillanatban
– megpihenni hív, kéjelegni, szórakozni, kielégülni a
hiúságban és hatalomban.
De mikor nem ez a dolgod! Vándor vagy és minden nap tovább
kell menned. Nem
tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni
utad végcéljához, lelked és az
isteni megismeréséhez? Ezért menj minden nap tovább, sebes
lábakkal és szegényen
is. Mert vándor vagy. (Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése