A férfikor legnagyobb, tragikus kísértése nem a nő, hanem a hiúság. Egyszerre megrohan
a világi éhség: rangot akarsz, helyzetet az emberek között, címet vagy érdemrendet,
mindent, ami csillog, amit melledre akaszthatsz fityegőkben, névjegyedre
nyomtathatsz üres és hangzatos szavakban. Karosszéket akarsz, mikor a többiek mezítláb
tolonganak az országutakon, s a városok flaszterein. Méltóságot akarsz, mikor
az élet az emberek tömegei számára oly nyomorúságosan sivár, hogy legtöbben elvesztik
emberi méltóságukat is.
Ez a nehéz óra a férfiéletben. Legtöbben elbuknak ilyenkor. Csak az marad ember
és férfi, aki meg tud hajolni az emberi nyomorúság előtt, beéri az egyetlen ranggal,
melyet ember viselhet: a munka tudatának és a segítőkészség, a türelmes méltányosság
rangjával, s elutasít mindent, amit a világ értéktelen elismerésben adhat neki.
Gondold csak meg ilyenkor, milyen aljas emberek viselik a legmagasabb címeket és
rangokat! Hivalkodnak érdemrendekkel! Maradj, címtelenül és dísztelenül, ember. S
akkor csakugyan lesz valamilyen rangod az emberek között. Máskülönben csak méltóságos
vagy kegyelmes úr leszel – ilyen szerény vagy? Azt hittem, többre vágyol. (Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése