A tömeg, mint társadalmi erő, oly mértékben hatalmasodott el az én időmben, hogy
nincs barlang, magatartás, szemlélet, ahová még elvonulhatunk előle. Természetesen
oktalan és esztelen az, aki megsértődik a tömeg tényétől, s valamilyen finnyás és fanyalgó
egyénieskedés nyafogó magatartásába menekül. A tömeg itt van, mint az eső,
a szél, a föld. Számolni kell vele. De Arisztotelész ezt mondja: „A nagy tömeg egészen
rabszolga-lelkületet mutat, s a barmok életmódját követi.” Két és félezer éve
hangzott el ez a megállapítás; ma érvényesebb, mint valaha.
Az emberi közönségesség korunkban olyan reménytelen méreteket öltött, hogy
nincs többé pedagógiai módszer, mely eredményesen tudna harcolni ellene. A tömeg
reflexei már nem emberiek többé abban az értelemben, ahogyan a keresztény műveltség
és a klasszikus ókori nevelés értelmében ismertük meg az emberit. Vitatkozni
nem lehet velük; mintha iszákosokkal vagy eszelősökkel vitatkoznál, akik csak rögeszméiket
dadogják válaszul. Érzelmeikre hatni nem lehet; másként éreznek, mint
eddig az emberek. A részvét, az együttérzés eltorzult lelkükben; a kapzsiság, a vér-
szomj uralkodnak idegeikben, a korlátlan és mohón habzsoló, szomorú élvezetvágy:
Az emberi közönségességnek nincs határa többé. Egy okkal több, hogy minden emberszabású
ember makacson és bátran helyén maradjon, gondolkozzék, érezzen, ahogyan
emberhez illik. (Márai Sándor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése