2013. december 23., hétfő

Szabadság nélkül nem érdemes

Egy bizonyos, minden ember és minden nép értéke azon múlik, milyen árat hajlandó fizetni a szabadságért…

Szabadság nélkül nem érdemes élni… De tudni kell, hogy a szabadságot kívülről nem lehet kapni. A szabadság az önként vállalt, jogosnak elismert kötelességek összessége… Minden más nem szabadság, hanem önzés és kapzsi túlzás…

2013. december 20., péntek

Az eufória

Az alkohol vagy a drog adhat egyféle eufóriát, de van egy neme az eufóriának, amely sokkal erősebb… Mi kell ehhez? Nem kell hozzá más, csak erős akarat, kikapcsolni idegrendszerünkből, öntudatunkból a világ tudatát… ez nem lehetetlen, és ha nem is túl könnyen, de elsajátítható a technikája, meg lehet tanulni. Ilyenkor egész belső lényünk laza tartást ölt fel… testünk, idegrendszerünk, öntudatunk mélyéről pedig felszáll ez a mély eufórikus tudattalanság…


2013. december 15., vasárnap

Platónt olvasva…



Platónt olvasva érdekes… ahogyan Platón bemutatja a két féltékeny öreg írástudót, Szókratészt és Prótagoraszt. Amint szaglásszák egymást, gyanakodva és irigyen amint szerénykedve pöffeszkednek, s az igazság keresésének ürügye alatt Szókratész ország-világ előtt iparkodik bebizonyítani, hogy az Athénbe érkezett új író, Prótagorasz, a szofista, nem olyan jó író. És persze nem olyan bölcs, mint ő, a szerény-szegény Szókratész, aki nem ír semmit, s egyáltalán nem bölcs, s ha egy icipicit talán mégis bölcs, csak azért az, mert tudja, hogy nem tud semmit. Elragadó ez a naiv-okos féltékenység, a szakmai hiúság örök sértődöttsége, és valóban, Szókratész és Prótagorasz nem férnek meg egyszerre, egy időben, Athénben, sem a világon. Mély alázattal és hajbókolással csepüli ronggyá Szókratész a jövevény vetélytárs hírnevét, pontosan úgy, mint ma egy irodalmi blogban, vagy alkalmi folyóiratban csepülik a kortársak egymás nevét és becsületét. A világ talán változik, talán az irodalom is változik, de az írással, az irodalommal foglalkozók szinte semmit sem változnak...

2013. november 20., szerda

A Homeland című tv sorozatról



A Homeland  (A belső ellenség) című tv sorozat túljutott a 3. évad felénél. Most úgy érzem, valahogy valami hiányzik belőle. Bár az első két évad is ráérősre sikeredett, de a szereplők kitűnősége Carrie- Claire Danes, Brody - Damian Lewis, Saul - Mandy Patinkin és a többiek mind, meg a történet egyre komplexebb mélyítése miatt, izgalmas igazi kémfilm vált belőle. Most a harmadik évad kicsit halad erre, kicsit halad arra. De kezd túlzottan belassulni az amúgy klisémentes és a kifinomult kémfilmek legjobbjára is pályázható történet, noha az alapszituáció valójában nem is eget rengető.   
Mindegy várjuk a fejleményeket… és azt gondolom a történet továbbvitelének szálait még megtippelni is szinte lehetetlen… így aztán - kis hiányérzettel - biztosan továbbnézem…

2013. október 31., csütörtök

Halottak napjához

Maeterlinck „A kék madár” című mesejátékban a Tündér azt mondja: a halottak élni kezdenek, amikor emlékezik reájuk valaki… ez talán igaz, talán nem igaz… de úgy érzem az igaz: hogy az élők elkezdenek elevenebben élni, amikor reájuk emlékezik valaki… 
(Halottak napján gyújtsunk gyertyát, mécsest elhunyt szeretteink emlékére…)

2013. október 29., kedd

Vigyázni kell...

Vigyázni kell a magányos csendben éléssel… ha a csendet fokozzuk, és a magányt mélyítjük, egy ideig izgalmas és érdekes életük lehet, de később különössé és félelmetessé válunk… nincs más út: barátokat/társakat kell találni...

2013. szeptember 21., szombat

A nem

A nem túl távoli múltban, amikor az ember felfedezte az atom és hidrogén-bombát szinte befejezte a
Teremtés művét. Befejezte és bármikor elpusztíthatja…

Camus: A lázadó ember című kissé hűvös művében a lázadás szerepét nagyon magasra emeli. Szerinte az az igazi ember, aki nem fogadja el szótlanul az élet feltételeit és azt mondja: NEM. De felmerül a kérdés: hogy az ember kinek mondja ezt a NEM-et, saját magának, a többi embernek vagy talán Istennek..?