2014. február 15., szombat

A hiúságról

A férfikor legnagyobb, tragikus kísértése nem a nő, hanem a hiúság. Egyszerre megrohan
a világi éhség: rangot akarsz, helyzetet az emberek között, címet vagy érdemrendet,
mindent, ami csillog, amit melledre akaszthatsz fityegőkben, névjegyedre
nyomtathatsz üres és hangzatos szavakban. Karosszéket akarsz, mikor a többiek mezítláb
tolonganak az országutakon, s a városok flaszterein. Méltóságot akarsz, mikor
az élet az emberek tömegei számára oly nyomorúságosan sivár, hogy legtöbben elvesztik
emberi méltóságukat is.
Ez a nehéz óra a férfiéletben. Legtöbben elbuknak ilyenkor. Csak az marad ember
és férfi, aki meg tud hajolni az emberi nyomorúság előtt, beéri az egyetlen ranggal,
melyet ember viselhet: a munka tudatának és a segítőkészség, a türelmes méltányosság
rangjával, s elutasít mindent, amit a világ értéktelen elismerésben adhat neki.
Gondold csak meg ilyenkor, milyen aljas emberek viselik a legmagasabb címeket és
rangokat! Hivalkodnak érdemrendekkel! Maradj, címtelenül és dísztelenül, ember. S
akkor csakugyan lesz valamilyen rangod az emberek között. Máskülönben csak méltóságos
vagy kegyelmes úr leszel – ilyen szerény vagy? Azt hittem, többre vágyol. (Márai Sándor)

2014. február 11., kedd

A hősiességről...

A legnagyobb hősiesség, megmaradni munkád mellett, akármit szól is ahhoz a világ.
S ennél is igazibb hősiesség, megsemmisíteni munkádat, ha úgy érzed, nem tudtad
tökéletesen megcsinálni azt, amire önmagaddal szerződtél. Élj a két szándék között,
ne beszélj erről, élj teljesen feladatodnak és maradj könyörtelen műveddel szemben.
Nemcsak az alkotáshoz kell erő; műved megítéléséhez is. Maradj szigorúbb műveddel
szemben, mint amilyen a világ valaha is lehet. (Márai Sándor)
 
Márai Sándor

2014. február 2., vasárnap

Minden szavadat...

Minden szavadat úgy írni le, úgy ejteni ki, hogy elbírja a világi valóság teherpróbáját
is. Talán ez az írás és az élet titka. Mert hasztalan áll a szó helyén az irodalmi térfogatban,
ha a világi térfogatban nem bírja el a valóság légköri nyomását. (Márai Sándor)
 
Márai Sándor