2014. január 22., szerda

Boldogság...



Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető
értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy
gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé
semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő,
s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök
derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint
vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és
ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek,
utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával
és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem
elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S
erről megfeledkeztek. (Márai Sándor)