De arcomat mosolyba takarom
A hiába várt csókok igazát
Elbocsátja az asszony-hatalom.
Rózsákból rakni mindig-égő máglyát
Jól csókos tűzimádó tudna csak
Hát elbocsátlak csókos csóktalan,
Már lángot hívőbb kezek gyujtsanak.
Megosztozunk most iker életünkön
Tiéd a vágy, enyém a szerelem
S kihullsz belőlem, mint az üstökös,
De emlékcsillag száz marad velem.
 |
József Attila (1905.
április 11. - 1937. december 3.) magyar költő, a huszadik századi magyar
költészet egyik legkiemelkedőbb alakja
(www.facebook.com/nemethgyblog/photos)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése