2013. december 23., hétfő

Szabadság nélkül nem érdemes

Egy bizonyos, minden ember és minden nép értéke azon múlik, milyen árat hajlandó fizetni a szabadságért…

Szabadság nélkül nem érdemes élni… De tudni kell, hogy a szabadságot kívülről nem lehet kapni. A szabadság az önként vállalt, jogosnak elismert kötelességek összessége… Minden más nem szabadság, hanem önzés és kapzsi túlzás…

2013. december 20., péntek

Az eufória

Az alkohol vagy a drog adhat egyféle eufóriát, de van egy neme az eufóriának, amely sokkal erősebb… Mi kell ehhez? Nem kell hozzá más, csak erős akarat, kikapcsolni idegrendszerünkből, öntudatunkból a világ tudatát… ez nem lehetetlen, és ha nem is túl könnyen, de elsajátítható a technikája, meg lehet tanulni. Ilyenkor egész belső lényünk laza tartást ölt fel… testünk, idegrendszerünk, öntudatunk mélyéről pedig felszáll ez a mély eufórikus tudattalanság…


2013. december 15., vasárnap

Platónt olvasva…



Platónt olvasva érdekes… ahogyan Platón bemutatja a két féltékeny öreg írástudót, Szókratészt és Prótagoraszt. Amint szaglásszák egymást, gyanakodva és irigyen amint szerénykedve pöffeszkednek, s az igazság keresésének ürügye alatt Szókratész ország-világ előtt iparkodik bebizonyítani, hogy az Athénbe érkezett új író, Prótagorasz, a szofista, nem olyan jó író. És persze nem olyan bölcs, mint ő, a szerény-szegény Szókratész, aki nem ír semmit, s egyáltalán nem bölcs, s ha egy icipicit talán mégis bölcs, csak azért az, mert tudja, hogy nem tud semmit. Elragadó ez a naiv-okos féltékenység, a szakmai hiúság örök sértődöttsége, és valóban, Szókratész és Prótagorasz nem férnek meg egyszerre, egy időben, Athénben, sem a világon. Mély alázattal és hajbókolással csepüli ronggyá Szókratész a jövevény vetélytárs hírnevét, pontosan úgy, mint ma egy irodalmi blogban, vagy alkalmi folyóiratban csepülik a kortársak egymás nevét és becsületét. A világ talán változik, talán az irodalom is változik, de az írással, az irodalommal foglalkozók szinte semmit sem változnak...